Zolotarjov talált egy alkalmasnak tűnő helyet, amiben meghúzhatták magukat a vihar elültéig. Ljuda út közben bebugyolálta hiányosan öltözött testrészeit, ahogy tudta, de sietnie kellett. Néhány ruhadarabot, jelezvén az útjukat a többieknek, feltűnő helyen hagytak. A menedéket kibélelték faágakkal, és igyekeztek meghúzni magukat az „üregben”. Ljuda és Zolotarjov egymás mellett állhattak, a közelükben ülhetett Brignole mellmagasságban. Vagy fordítva, Ljuda és Zolotarjov ülhettek, Brignole pedig lehajolhatott hozzájuk. Kolevatov kissé elkülönülhetett a többiektől, valamelyest a takarásukban lehetett, de testhelyzete megegyezhetett Brignole-val. Egy villám (gömbvillám?) sülhetett ki köztük. A testek vezető vonalat képeztek a mélyedés két fala között, igen szerencsétlen módon. Ljuda és Zolotarjov mellkasa belülről szétrobbant, a szemük „kisült”. Brignole-nak a fejét érte a kisülés. Kolevatovnak megroppant a nyaka. Mindannyiukat a mélyebben lévő vízmosásba lökte a légnyomás. Ljuda zuhant a legmélyebbre. Még lehetett annyi ereje, hogy a fiúk felé másszon, félig térdre ereszkedve nekitámaszkodott a sziklafalnak. Karját felemelte, száját kinyitotta, hogy a súlyos két oldali bordatörései ellenére levegőhöz jusson. Kolevatov és Zolotarjov tudott annyit mozogni, hogy Brignole és Ljuda felé vonszolja magát. Brignole nem adott életjelt. Kolevatov, aki a legjobb állapotban volt közülük, átölelte a súlyosan sérült Zolotarjovot, hogy melegítse. Végül ő fagyott meg. Így érte őket a halál.
Haláluk után vastag hóréteg fedte be őket, amit lehet, hogy a hosszan tartó és erős elektromos vihar hatására keletkezett légörvény (esetleg Kármán-örvény: huzamosabb ideig nagy sebességű szél áramlik egy irányba) hordott össze.
Ljuda és Zolotarjov szeme „kisűlt”, ezért voltak üresek a szemgödreik megtalálásukkor. Szemgolyóik a hideg ellenére rövid idő alatt lebomlottak. Ljuda nyelve (annak egy darabja) a sziklafalra fagyhatott vagy a kisülés ezt a testrészét is érintette, és a szemeihez hasonló módon elbomlott. Ki tudja, ennyi idő után meg lehet-e még a helyszínen, a vízmosásban és/vagy a köveken találni a DNS-eik nyomát? Gyanítom, nem.
Krivonyisenko és Kolevatov egyes ruhadarabjainak radioaktivitására nem a foglalkozásuk lehet a magyarázat, mert akkor a testük és minden egyéb ruhájuk is szennyezett lett volna. Foglalkozásuk annyiban játszhatott ebben közre, hogy meglehet, mindketten radioaktív ásványok után kutathattak a túra során, amiket a ruháik közé rakhattak a hátizsákjaikba. Vagy csak az egyikük gyűjtött (Kolevatov), aki aztán adott a másiknak is. Az Ural igen gazdag cirkon és gadolinit lelőhely, és ők jártak bányákban, meg azok környékén. Út közben is kutathattak. Ez megmagyarázná Kolevatov esetleges külön útjait. A cirkon és a gadolinit is enyhén sugárzó ásvány. Nem tudjuk, hogy voltak-e ilyen ásványok a megtalált tárgyaik között. De az is lehet, hogy a többiek rájöttek erre, és eldobatták velük az ásványokat. (A földtanban több, mint 350 féle radioaktív ásvány ismert!)
Késeket, amikkel levágták a faágakat és szétvágták a ruhadarabokat azért nem találtak náluk, mert a feszültségben a pengék elolvadhattak (ezért találtak csak késmarkolatot), vagy olyan messzire repültek kisüléskor a helyszínről, amit már nem kutattak át. Ezeknek talán még a nyomára lehetne bukkanni.
Nem lehetünk biztosak benne, hogy néhány holttestet valóban megfordítottak. Az biztos, hogy Dorosenkot és Krivonyisenkot mozgatták, mivel levették, levágták a ruháikat. Erre utal a megtalálásukkori testtartásuk is. De ez még akkor történhetett, amikor nem jelentek meg rajtuk a hullafoltok. A többi holttest esetleges mozgatásával kapcsolatban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a körülmények extrémek voltak. Egyrészt adott volt a hosszan tartó fagyos hőmérséklet, amelyben a halál testi folyamata másként zajlik, mint normál hőmérsékleten. Másrészt, amennyiben valóban „áramütés” érte őket, a testükön irdatlan mennyiségű feszültség folyt át, ami megint kibillentheti ezt a folyamatot. A villámcsapás (áramütés) is hagyhat a testen a hullafoltokkal esetleg összetéveszthető nyomokat. Utólag ezt már nagyon nehéz orvosilag rekonstruálni, de talán nem lehetetlen.
A fiatalok nem jártak, a szó szoros értelmében, a tilosban. Nem voltak elég körültekintőek, az biztos. Hoztak néhány helytelen döntést, de ezek más körülmények között nem lettek volna végzetesek. Karmikus kötelességük lehetett egymással szemben. A sors összesodorta őket, és ők kitartottak egymás mellett minden belső feszültség és külső nehézség ellenére.
Rosszkor voltak rossz helyen.
Isten nyugosztalja őket!
(Vége.)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: