Advent első vasárnapjának hajnalán a Neptunusz, lelkünk szimbóluma fényszög kapcsolat nélkül téblábolt az égen. Hátrált, majd megtorpant, nem tudta, mi tévő legyen, a szokásosnál is labilisabb érzelmi állapotot eredményezve. “Neptunusz az asztrológiában a csiszolatlan gyémánt. Az isteni ihlet. Minden, ami a csupasz lélek sajátja. … Szellem nélkül pedig bolyong, csapong. … mesterműve, eredője és egyben végcélja, a szeretet.”* Ez a szeretet segíthet kiengesztelni a tévelygésünk közeben megbántottakat, és részükről megbocsátani mostani rapszodikus viselkedésünket.
*Sidi Monzil: Levelek Csillának – részlet (Underground Kiadó, 2020)