Amikor a „legártóbb” állócsillag és az Uránusz keresztezi egymás útját 2024-ben – Élj, ne félj! III.

Arabul Ra’s Al Ghul, a démon feje. Az Algol a Perseus csillagkép kettőscsillaga. Az ókori görögök a Medúsza pislogó szemét látták benne, akinek levágott fejét a hős Perszeusz tartja a magasba. Medúsza fejét kígyópikkelyek borították, szájából akkora fogak meredeztek elő, mint a disznó agyara, keze rézből, szárnya aranyból volt. Aki csak ránézett, kővé meredt a rémülettől.

Az Algol pislogása kettős csillag létéből fakad. A két csillag nagyon gyorsan, nem egész 3 nap leforgása alatt tesz meg egy fordulatot egymás körül, miközben az egyik elszívja a másik tömegét, életerejét. Úgy tartják, az Algol a legártóbb hatású állócsillag. Az emberiség történetében végzetes események okozója: vad indulatok, erőszakos halál, balszerencse, tömegek túlkapásai, terror… Nyomában pusztulás, csapása maradandó testnek és léleknek. Nemcsak a vele együtt álló égitesteket kell ezért figyelni, hanem a szemben állókat is. (Egyes vélemények szerint, a kvadrátokat is.) Impulzusa is nagyobb hatókörön belül érvényesül más állócsillagokéhoz képest, a szokásos 1° helyett, 4° is lehet ide-oda. Az Algol napjainkban a Bika csillagkép ~ 26°26’ magasságában araszol, így a szintén a Bikában haladó Uránusszal szükség szerűen keresztezik egymás útját. Utolsó találkozásuk ideje 1941-1942-re esett, a következő 2024. júliusában és októberében lesz, valamint 2025. májusában (egzakt 2024. július 18., október 17., 2025. május 2.). Mivel az Uránusz eléggé lassú járású és a randevú időszaka alatt még tolatásba is „lendül”, hosszú, hónapokig – 2024. májusától 2025. augusztusáig – tartó út az a 8°, míg teljesen elengedik egymás ölelését.

A múlt század ’40-es évei elejének történéseit nem kell bemutatni. Így nyer igazán értelmet az előző bejegyzésem (Uránusz a Bikában 2018-2026, avagy bolondozástól a földcsuszamlásig; közzétéve 2020.02.02.) egyik fő megállapítása az Uránuszról: „Tanítása (szokatlan, groteszk humora) megértésének kulcsa, a rendkívüli helyzetekre való reagálásunkban rejtőzhet: miként állunk helyt a zűrzavarban, át tudjuk-e lépni határainkat nem várt szituációkban, emberek tudunk-e maradni minden körülmények között.” Nem árt előre ennek tudatában kormányozni életünk kis hajóját, főként, hogy a randevúhoz egy időre csatlakozik a Mars is.

Az Algol bármennyire is démoninak tartott, nem gonosz, ahogyan más égitest sem. „Egyszerűen” egy rendkívül mélyreható „természeti” erő, ha úgy tetszik, legfélelmetesebb arcunk. Mit is mesél erről nekünk a görög monda? Perszeusz azért nem dermedt kővé a Medúsza látványától, mert a pajzsán visszatükröződő képmását nézve győzte őt le, mintegy tükörbe pillantva. Véletlenül sem lekicsinyelve az Algol „képességeit” (sőt!), kell, hogy legyen neki egy magasabb szintű hatása is, amit akkor tapasztalhatunk meg, ha a legmélyebb szinten ismerjük magunkat, és szembe tudunk nézni árnyékos oldalunkkal is (nem vitatva, hogy földi síkon ez is végzetes lehet számunkra). Nos, az Uránusz transzcendens bolygó, s ruházza fel bármilyen kíméletlenséggel is az Algol, a magasabb szintű gondolkodást képviseli, ami, bár féktelen lendülettel és nagy nehézségek, sebződések árán, de utat találhat hozzánk. Ahogy, remélhetőleg, a Marsot sem csupán szélsőséges indulatokkal ruházhatja fel, hanem hatalmas energiával is, hogy ne csak be tudjuk fogadni, hanem képesek legyünk tovább is adni, a javunkra fordítani a ránk szakadt tudást. Próbáljuk meg felemelni magunkat a porból, hogy később ne legyen min szégyenkeznünk! Ehhez azért királytrigonok képében kapunk majd egy-két hathatós égi segítséget, nem hagynak minket magunkra.